Móra Ferenc:
Tűzoltó gyerekek imája
Édes jó Istenünk, éjszakád leszállott
Szárnya alá fogta az egész világot.
Alszik a napocska, alszik a szelecske,
Az eresz alatt ficserélő fecske.
_
Alszik a sarokban a nádparipa is,
Lehunyta szemeit a bodor baba is.
Alszik meseország, alszik falu város;
Szerteszét az álom pillangója szálldos.
_
Falunak, városnak pihentető álmán
Csak apukánk virraszt csendes őrszobáján.
Barázdás homlokát a tenyerébe hajtja,
Gondolatban, a mi orcánkat simogatja.
_
Jaj, de, hogy riad fel, ha harang kondul,
Hogyha tűz-muskátlit látni a toronybul!
Jaj, hogy kell sietnie, mindent elfeledni.
A halál szérűjén áldott harcra kelni.
_
Édes jó Istenünk, világ virrasztója!
A mi apukánknak légy oltalmazója!
Tolvaj szikrácskákat mind ki oltogassad,
Alvó szelek szárnyát lekötözve tartsad,
Hogy a tűz muskátlit ne nyisson....
Hogy apukánkat, reggel, ölelhessük itthon!
Kapcsolódó galéria
