Tűzoltó gyerekek imája

Móra Ferenc: 

Tűzoltó gyerekek imája

 

 

Édes jó Istenünk, éjszakád leszállott

Szárnya alá fogta az egész világot.

Alszik a napocska, alszik a szelecske,

Az eresz alatt ficserélő fecske.

_

Alszik a sarokban a nádparipa is,

Lehunyta szemeit a bodor baba is.

Alszik meseország, alszik falu város;

Szerteszét az álom pillangója szálldos.

_

Falunak, városnak pihentető álmán

Csak apukánk virraszt csendes őrszobáján.

Barázdás homlokát a tenyerébe hajtja,

Gondolatban, a mi orcánkat simogatja.

_

Jaj, de, hogy riad fel, ha harang kondul,

Hogyha tűz-muskátlit látni a toronybul!

Jaj, hogy kell sietnie, mindent elfeledni.

A halál szérűjén áldott harcra kelni.

_

Édes jó Istenünk, világ virrasztója!

A mi apukánknak légy oltalmazója!

Tolvaj szikrácskákat mind ki oltogassad,

Alvó szelek szárnyát lekötözve tartsad,

Hogy a tűz muskátlit ne nyisson....

Hogy apukánkat, reggel, ölelhessük itthon!